Amikor betiltanak egy tüntetést, általában már másodjára taposnak ránk
Letölthető tüntetőtáblával!
„Az tetszik, ha tüntetésre nincs szükség, mert nincs miért” – szólt a 2010-es évek elejének ikonikus ellenzéki kampánydala, a Nem tetszik a rendszer egyik sora. És valóban. Egy ideális kormány, ha sokan tiltakoznak valami ellen, igyekszik megoldást találni arra a problémára. Persze a város egyik felén tüntethetnek az egy-, a másikon pedig a többkulcsos adó mellett, tehát nem lehet minden igényt kielégíteni, de legalább meg lehet kísérelni valami jóindulatú kompromisszumot.
Egy rossz, de elviselhető kormány nem oldja meg a sokszor általa okozott problémákat akkor sem, ha sokan emelik fel a hangjukat miatta, de legalább eszébe sem jut még azt a jogát is elvenni a pórnépnek, hogy tüntessen. Az elhíresült „előbb-utóbb megunják, hazamennek”, bődületes cinizmus, de legalább az előző mondat az volt, hogy „lehet tüntetni a Parlament előtt”.
Egy autokráciába hajló, szabadságkorlátozó vezetés pedig nemcsak, hogy nem változtat azokon, amik miatt elégedetlen tömegek az utcára mennek, de még azt a jogunkat is csorbítja, hogy legalább hangosan elmondhassuk, hogy mi nem elfogadható számunkra. Ha elhíztam, dobjuk ki a tükröt! Az ablakon.
Ez jellemzően az emberek jogainak, érdekeinek dupla megsértése, hiszen egyszer fenntartanak egy sokaknak nemkívánatos állapotot – ez esetben a nem heteroszexuális emberek hátrányos megkülönböztetését például a polgári házasságból történő kizárásukkal –, majd még azt is megtiltják, hogy ez ellen tüntessünk.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik, meghívhatsz pár jó búzasörre.
Az első Pride-okat 1970-ben rendezték meg, az Outright International Lakmusz által idézett adatai alapján pedig 2023-ban a 193 ENSZ-tagállamból 101-ben tartottak Pride-ot, 61 országban több városban is. (Szerbiában például nincs betiltva.) Ez azt jelenti, hogy világszerte elég sok gyerek látott már Pride-ot, és ha tényleg súlyos mentális károsodást okozott volna mindez nekik, akkor arról azért kellene, hogy legyenek adataink. Ehhez képest a nyilatkozataiban a rendezvényt jellemzően nem éppen dícsérő Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus is arról beszélt nemrég a Mandinernek, hogy a Pride által kiváltott hatásra eddigi ismeretei szerint nincsenek tudományosan megalapozott hatásvizsgálatok.
Az ugyanitt általa elmondottak – mely szerint „Érzelmi hatás szempontjából azonban a szélsőséges ingerek, a szokatlan látvány, a gomolygó emberáradat félelmet, riadalmat válhat ki” – alapján tényleg a 4-es-6-osra sem feltétlenül szabadna felengedni a gyerekeket, egy busójárásról, focimeccsről, és hasonlókról nem is beszélve. Az a mondása pedig, mely szerint az óvodások körében „a Pride előbb generál félelmet, mint vonzalmat”, gondolom, a gyerekeket a meleggé válástól féltő szemmel kifejezetten örvendetes.
Mindenesetre a témáról alapvetően vélemények vannak. A MaltaToday-nek két éve nyilatkozó, a szexuális fejlődésre és a családi kérdésekre specializálódott terapeuták például elutasították a feltételezést, mely szerint a Pride-eseményeknek való kitettség befolyásolná a gyerekek pszichológiai fejlődését, hangsúlyozva, hogy az ilyesmi inkább toleranciára neveli őket.
A lényeg, hogy a kormánypárt nem valamifajta egzakt tudományos alapon, inkább a saját köreiben népszerű félelmekre és előítéletekre alapozva állítja, hogy a gyerekeket védené a rendezvény tervezett ellehetetlenítésével.
Az ilyesmit gyakran fűtik teljesen máshol készült fotók: nemrég a Facebook-oldalamra valaki bekommentelt egy képet, amelyen egy hiányos öltözékű férfi előtt egy ijedt ábrázatú gyerek látható, azt állítva, hogy az egy Pride-on készült, ám egy rövid Google-képkeresés megmutatta, hogy valójában egy angliai zenei fesztiválon.
Persze a gyerekvédelem valójában nem erről szólna. A közoktatás állapotától a gyerekorvosi ellátáson át az állami gondozásban élők helyzetéig a kormánynak valóban bőven lenne dolga ezen a területen, ha az az identitáspolitikai őrjöngésen túl is érdekli. De ahogyan a szabadságkorlátozás keretezését, úgy jó eséllyel annak jogi kivitelezését sem gondolták komolyan. Az Alaptörvény azon passzusát ugyanis, miszerint a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való joga az élethez való jogon kívül minden más joggal – tehát például a tulajdonjoggal – szemben elsőbbséget élvez, ha tényleg komolyan vesszük, akkor annak alkalmazása szinte végtelen kérdést vet fel. (Ajánlom ezt a beszélgetést 7:30-tól.) Sokkal inkább tűnik ez is egyfajta revolvernek, mintsem valóban átgondolt jogalkotásnak.
Aki pedig abban az illúzióban ringatta magát, hogy mindez kizárólag a Pride-ot éri utol, azt talán felébresztette, hogy még az LMBT+ emberek melletti rendezvény tényleges kinyírása előtt betiltottak egy másik tüntetést. A kábítószerek népszerűsítésének szintén hamarosan gránitba vésett tilalmára hivatkozva a Kétfarkúak szokásos rendezvényét a marihuána legalizálása mellett. Ami azért nonszensz, mert ha legalizálnák a füvet, már jogilag nem lenne kábítószer.
A tüntetéseknek pedig pont az a lényege, hogy egy törvény, egy politikai döntés megváltoztatása mellett álljanak ki. Teljesen abszurd, hogy az egyébként folyamatosan változó törvények pillanatnyi állapota alapján bizonyos jogszabályok átalakítását ne lehessen követelni.
Arról nem is beszélve, hogy a marihuána a világ számos országában legális valamilyen formában, magyarán még az engedélyezés legnagyobb ellenzőinek is el kell ismernie: vitatott kérdés, hogy érdemes-e fenntartani a tiltást.
Itt tartunk tehát most. 2025-ben az Európai Unió egyik országában a békés gyülekezés, az egyik legfontosabb alapjog mellett kell tüntetni. És egyre kevésbé tűnik vad megfejtésnek, hogy nem csak azért, mert a Fidesz így akar mihazánkos szavazókat behúzni, hanem mert esetleg majd klasszikus ellenzéki tüntetésekre is kitalálnak valami passzust, hogy azt éppen miért nem lehet megtartani. Akkor talán majd Magyar Péter is végiggondolja, hogy esetleg bele kellett volna állni a gyülekezési jog melletti kiállásba.
Egyébként pedig, bár szomorú, hogy – bármennyire is ez nem ezt, vagy az előtte lévő EP-ciklusban elvégzett munkájukat minősíti, hanem a Tisza megerősödésének mellékhatása – a Momentum épp azután került az eltűnés szélére, hogy ki merték mondani az L-betűs szót, épp a mostani helyzet mutatja, miért van óriási szükség egy rendes, vállaltan liberális pártra. Nagy köszönet nekik és Hadházy Ákosnak a szervezésért. Jelen állás szerint találkozzunk jövő kedden legközelebb, nyomtatható tábla letölthető innen.
