Legalizálj? Kategorizálj! Mit tennék a jelenlegi drogszabályozás helyett?
Miután többször kritizáltam már a magyar drogszabályozást, illendő leírnom: mit tartanék helyette kívánatosnak. Az EU AI Actjéhez hasonló kockázati besorolást!
A képen láthatóhoz hasonló kötelező jelöléseket, amely például egy termék magas cukor-, illetve kalóriatartalmára figyelmeztet, számos, főleg latin-amerikai országban bevezettek már, a fotó konkrétan egy mexikói kólásdobozt ábrázol. Nálunk ilyesmi kötelező jelleggel – a csomagolást még inkább elcsúfító módon – leginkább a libafos színű, rákos tüdős cigarettásdobozokkal történik.
Mindkét kezdeményezés jelzi: országok vezetése megértette, hogy nem lehet mindent betiltani, ami valamilyen formában kockázatos, illetve ártalmas, ugyanakkor mégis kívánatos jelezni: csak azért, mert valami legális, még nem biztos, hogy kedvező hatásai vannak ránk nézve.
Önkéntes módon emellett már hozzánk is begyűrűztek az úgynevezett Nutri-Score betűjelek az élelmiszerek csomagolásain, igaz, ahogyan a Telex cikke nemrég részletesen leírta, arra a kérdésre ennél kicsit komplexebb a válasz, hogy egy étel vagy ital egészséges-e. Ám, noha arra sem egyszerű egy igennel vagy nemmel felelni, hogy a ChatGPT jó-e, hasznos-e a társadalom számára, mégis létrejött az EU AI Actje, amely az elfogadhatatlantól a minimálisig négy kockázati kategóriába sorolja be a mesterséges intelligenciával működő rendszereket, ezzel szabályozva, hogy mely használati módok tiltottak, vagy szigorúbban szabályozottak, és mi az, amire nincs külön extra reguláció.
Miután többször kritizáltam már a magyar drogszabályozást, illendő leírnom: mit tartanék helyette kívánatosnak.
Nos, leginkább egy, az AI Acthez hasonló kockázati besorolást minden, emberi fogyasztásra szánt termékre, anyagra kiterjedően, beleértve a jelenleg illegális szereket is.
Ezt állami feladat lenne elkészíteni és folyamatosan frissíteni, de azt tudományosan valóban elismert módszertannal és szakértők által kellene összerakni. Egy ilyen kockázati besorolásnak nem kellene arra a komplex feladatra vállalkoznia, hogy megfejtse, mi egészséges, pusztán egzakt kategóriák alapján mindent, amit pontenciálisan emberi fogyasztásra szánnak, kategorizálnia az MI-szolgáltatásokhoz hasonlóan: melyik mekkora kockázatot jelent az emberekre nézve.
Vagyis melyik mennyire necces például elhízás, cukorbetegség, rák, rövid távú mellékhatások, függőség, szervkárosodás, mentális problémák és hasonlók szempontjából, van-e belőle halálos dózis, stb. Ha pedig elkészült ez az adatbázis, akkor el kell kezdeni társadalmi vitát folytatni arról, mely kockázati szint az, ami még engedélyezhető, és milyen feltételekkel.
Természetesen ez azt jelenti, hogy ha az derül ki, hogy vannak alacsonyabb kockázatú, de illegális, és magasabb kockázatú, de engedélyezett dolgok, akkor az ilyen jogszabályokat azonnal felül kell vizsgálni és a következetlenséget meg kell szüntetni.
A magasabb kockázatú termékek esetén pedig — fenntartva a korábbi állításom, hogy börtönbe zárni valakit, csak mert önmagának ártott, erkölcstelen — nem feltétlenül a tiltás lehetne az egyetlen megoldás. Elég lenne az emberek saját felelősségének a deklarálása.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik, meghívhatsz pár jó búzasörre.
Amikor a drogszabályozás kapcsán azzal érvelek, hogy aki a négy fal közt önpusztító életet él, de amúgy másnak nem árt, azt nem szabad üldözni, gyakran előkerül az érvelés, miszerint oké, de az állam fizeti az egészségügyi ellátását. Nos, ez a szempont is megjelenhetne egy ilyen társadalmi vitában. Elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos magas kockázatú anyagokat – például, de nem kizárólag jelenleg illegális kábítószereket – hangsúlyozott saját felelősségre lehessen fogyasztani.
Vagyis kizárólag akkor férhessenek hozzá, akik szeretnének, ha először aláírják, hogy abban az esetben, ha emiatt nekik komoly egészségügyi problémáik keletkeznek, akkor annak költségei bizonyos részben őt terhelik.
Ez persze felveti az egész társadalombiztosítás újragondolását: ha a magasabb kockázat költségeit esetleg kirójuk azokra, akik önpusztító életet élnek, akkor miért ne fizessenek alacsonyabb tb-t azok, akik sok energiát fektetnek abba, hogy egészséges életet éljenek? Szóval ez bőven túlmutat önmagán.
Mindenesetre miközben továbbra sem gondolom, hogy a jog feladata az lenne, hogy megvédjen minket a saját rossz döntéseinktől, ha már kötelező piktrogramos jelölőrendszer van arra, hogy egy hűtő mennyire energiahatékony, akkor szerintem abszolút elvárható lenne egy egységes kockázati besorolás mindenre, amit emberi fogyasztásra szánnak. Így értelmes társadalmi vitát lehetne folytatni arról, mi az elfogadható mértékű egyéni kockázatvállalás szintje, és mi kell ahhoz, hogy valaki többet kockáztasson, mint az átlag.
Ezzel végre megszüntethetnénk azt, hogy különböző lobbiérdekek és a megszokás mentén dőljön el, valami legális-e.
Jelenleg ugyanis eléggé úgy tűnik, hogy ez a helyzet, és nem egyértelműen és kizárólag az ártalmassági, kockázati szint alapján dől el, mit fogyaszthatsz szabadon, és miért vihetnek be a rendőrök, ha találnak belőle valamennyit a zsebedben. Jó volna végre hitviták helyett ezt a kérdést is racionális síkra terelni.
Ez a szöveg ide kattintva angolul is elérhető.