Ellenzéki képviselők kitiltása a parlamentből: egy szimbolikus közbotrány
Pedig a demokrácia normális esetben nem a többség diktatúrája.
A magyar parlamentáris demokráciában olyannyira példátlan az ellenzéki képviselők friss kitiltása, hogy annak a gyakorlati kivitelezése jó eséllyel közben fog kiderülni. Az tudható, hogy a képviselők nem bízhatnak meg mást sem azzal, hogy szavazzon helyettük. Hogy kedd reggel majd őrök fogják-e elállni a képviselők útját az Országházba vezető ajtóban, azt nem tudjuk, de sejthetően ez a helyzet generál majd még erős, médiaképes pillanatokat. Az is kérdéses, hogy ha nem mehetnek be szavazni, és emiatt megvonják a tiszteletdíjukat, miből vonják majd le a büntetésüket.
Mindenesetre ez az eset úgy botrányos, hogy valójában nem igazán lesz gyakorlati következménye. Ha egy pillanatra eltekintünk a jelenlegi kétharmados helyzettől, akkor egy országgyűlési képviselő nem önmagát, hanem a szavazóit képviseli. Tehát amikor a fideszes többség képviselőket tilt ki a parlamentből, valójában választópolgárokat tilt ki a törvényalkotás folyamatából. Teljesen nonszensz, ex lex állapot, amikor valakinek érvényes országgyűlési képviselői mandátuma van, de nem járhat be a parlamentbe. Valakitől vagy vegyék el a mandátumát, és kelljen delegálni helyette mást, vagy engedjék be, ne maradjon meg félúton!
Ami miatt viszont nagy hatása mégsem lesz mindennek, az az, hogy a Fidesz valójában az ellenzéki szavazópolgárokat már régen kirekesztette a törvényhozásból. Azzal tette ezt meg, hogy elkezdte azt a gyakorlatot, melynek során az ellenzéki módosítókat, javaslatokat lesöprik, a fideszeseket pedig minden ellenvéleményre fittyet hányva átverik kétharmaddal.
A demokrácia ugyanis normális esetben nem a többség diktatúrája. A demokrácia egy vitázó, konszenzuskereső rendszer, ahol az ellenzéki véleményeket akkor is igyekeznek a hatalmon lévők integrálni a törvényalkotásba, ha kétharmaduk van.
Ahol a lakossági vélemények begyűjtése nem arról szól, hogy egyoldalúan feltett kérdésekre helyeslést gyűjtünk, hanem a valós dilemmák megvitatásáról. Ahol nem az a jellemző, hogy az ellenzékiek jelentős része tüntetéseken egy-egy törvény azonnali visszavonását kell, hogy követelje, mert egy ennyire megosztó törvényt nem szavaznak meg.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod. Ugyanakkor, ha tetszik, amit olvasol, ide kattintva támogathatod a munkámat egy egyszeri összeggel.
Magyarországon viszont a kétharrmad árnyékában az ellenzéki képviselők parlamenti szavazata, ezáltal pedig az őket megválasztók véleménye sajnos nem számít a hatalmon lévőknek, ahogyan a törvényhozáson kívüli parlamenti funkciók területén is erősen csorbították a lehetőségeiket. Ezek mellett egyrészt nem meglepő, és aligha elítélendő, ha a tiltakozás egyéb formáihoz folyamodnak a képviselőink, másrészt viszont Hadházy Ákos és öt momentumos képviselő kitiltása a parlament épületéből a gyakorlatban már valószínűleg kevés következménnyel jár.
Szimbolikusan viszont egy újabb állomásnak tekinthető, melynek során egy viszonylag elketyegő demokráciából eljutottunk oda, hogy tőlünk nyugatabbra már megint csak néznek, hogy oh, my gosh, mi a búbánat folyik megint a félperiférián.
Mindenesetre ne feledjük: a képviselők állandó megbüntetgetése valójában a szavazópolgárok fenyítése. Közben, bár korábban a többség jellemzően kerülte, hogy az ellenfél választóit minősítgesse, mára már ez sem tabu, egyre kevésbé titkolják, hogy mennyire bajuk van az ellenzéki szavazókkal. Akikből viszont úgy néz ki, egyre több van, így nem kizárt, hogy végső soron a kövéri házmesterkedés is csak újabb szög lesz az ellenvéleményünket ignoráló és kitiltó NER koporsójában. Ideje lenne már.
(A kiemelt képhez felhasznált fotó Catherine Zaidova felvétele.)
. “A demokrácia egy vitázó, konszenzuskereső rendszer, ahol az ellenzéki véleményeket akkor is igyekeznek a hatalmon lévők integrálni a törvényalkotásba, ha kétharmaduk van.” Hahaha! Legjobb példa az EU! Úgy igyekeznek az ellenzéki véleményeket integrálni, hogy csak na! Vagy Lengyelo.? De mehetünk messzebb is, pl. Kanada? Tovább is van, mondjam még? Nincs demokrácia, nem is lehet, a pénz beszél, a demokrácia kutyája meg ugat. Hol tetszik élni? Ami nem mainstream, annak ki kell tekerni a nyakát, meg kell bélyegezni, hogy szélsővalami, hitelteleníteni kell, összeesküvéselmélet gyártónak kikiáltani, kitiltani, eltiltani, tűzfal mögé zárni… ez a sor is folytatható. Demokrácia? Ugyan már!