Az úgynevezett békepártiságról
Szerintem a fegyvergyártókon és Vlagyimir Putyinon kívül nemigen vannak háborúpárti emberek. Jó, vannak bizonyos helyzetekben mondjuk valahova amerikai bevonulást sürgető héják, de azt például egészen valószínűtlennek tartom, hogy az ukránok ne vágynának békére Putyin inváziójának első pillanatától fogva. Igazából vélhetően előtte is arra vágytak: hogy békében dönthessenek, hogy melyik szövetségi rendszerhez szeretnének tartozni, ezt próbálja meg erővel megváltoztatni az orosz elnök.
A rengeteget ismételt békepártiság Orbán Viktor és kormánya, illetve annak holdurvara számára azonnali tűzszünetet és tárgyalást jelentene, illetve ellenzik, hogy a honvédő háborút folytató Ukrajnát pénzzel és fegyverekkel támogassa a Nyugat. Vagyis gyakorlatilag, ha jól értem, az a mondás, hogy Ukrajnát hagyjuk magára és ha nem is egy az egyben kapituláljon az oroszoknak, fagyasszuk be a jelenlegi harctéri status quo-t és az alapján kezdjenek el egyezkedni.
Nem vagyok geopolitikai szakértő, de nagyon kíváncsi lennék, hogy a rengeteg kormánypárti elemző és egyéb titulusú beszélőfej el tud-e képzelni egy ilyen kiindulású béketárgyalást bármilyen másfajta kimenettel, mint hogy Ukrajna adjon fel területeket, adjon át Oroszországnak területeket. Ha ez megtörténne, az a nyilvánvaló mellett azzal is elképesztő nagy pozitívum lenne a háborús agresszor Oroszország számára, hogy a területek mellett egy olyan precedenst is kapna, hogy a 2020-as években ilyet meg lehet tenni, lehet erőszakos invázióval területeket szerezni. Innentől kezdve már csak a különböző potenciális célpontok vélelmezett erején múlik, kit támad meg legközelebb. Hogy a Nyugat eleinte tiltakozik, de elég megvárni, míg belefáradnak. Megunják és hazamennek, ha cinikus akarok lenni.
Amellett sem menjünk el szó nélkül, hogy az égvilágon semmi garancia nincs arra, hogy egy ilyen tűzszünetet az oroszok betartanának és nem csak arra használnák fel, hogy rendezzék a soraikat és újra támadjanak. Ahogyan egyébként a harcedzett ukrán hadseregről is nehéz elképzelni, hogy innentől kezdve az idők végeztéig ölbe tett kézzel nézik, hogy az ország egy részét elcsatolták tőlük a nemzetközi jog teljes felrúgásával.
Ahogy amúgy az is nagyon érdekes, hogy a kormány holdudvara háborúpártizza az Ukrajna honvédő háborúját megsegítő országok vezetőit és minden olyan szereplőt, aki vélt vagy valós módon ezzel egyetért, de a valódi háborúpárti vezető nevét nem nagyon emlegetik sosem. Az nyilvánvalóan Putyin. Jó, kimondták, hogy ő az agresszor és ezt elítélik, de a folyamatos háborúpártizásban valahogy Magyar Pétertől Soros Györgyig sok mindenki előkerül, de Putyin nem igazán. Ahogyan arról sem olvastam sehol, hogy amikor a kormányfő személyesen Putyinnal, vagy mondjuk Szijjártó Lavrovval vagy más orosz vezetőkkel találkozott volna, akkor őket hasonló vehemenciával szólította volna fel, követelte volna tőlük a háború befejezését.
Összefoglalva: egy olyan forgatókönyvet szorgalmaznak, amely minden bizonnyal az oroszoknak kedvező és az oroszokkal higgadt és elnéző, az Ukrajnát támogató országokkal szemben hisztérikus kommunikációt folytatnak. És ezek után csodálkoznak és kikérik maguknak, ha valaki oroszpártinak és oroszbarátnak titulálja őket.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik, meghívhatsz pár jó búzasörre.