Zsoldosok és Júdások – a rendszer önámító önhittsége
Több mint egy évtized kábé teljhatalom után ha nem is nagyvonalúságból, csak puszta logikából lehetne annyi a dicsőséges nagyurakban, hogy érdemes lehet meghallgatni esetleg az ellenvéleményeket.
Elmondom, szerintem mi a legnagyobb baj a rendszer kommunikációjával. Az egybites debil propagandát, a végtelen mennyiségben eltékozolt adóforintokat, a gyűlöletkeltést, mindet lekörözi az a szemlélet, az a kiindulási alap, hogy
egyszerűen nem képesek tudomásul venni, hogy valaki simán mást gondol, mint ők.
A YouTube-on nem lehet nem találkozni a CÖF nevű GONGO, azaz kormányzati álcivil szervezet hirdetéseivel. Amelynek az a mondása, hogy a háború ügyében, a migrációval kapcsolatban és “gender” ügyben ellenzéki politikusoknak azért van esetleg ellenkező véleménye, mint Orbán Viktornak, mert “megvették őket kilóra”. Régóta megy ez a vonal. Ha egy politikus, véleményformáló, aktivista vagy akárki más véleményt fogalmaz meg, mint a kormány, akkor általában a következők közül lehet választani: az illető elmebeteg idióta, lefizetett zsoldos vagy csak simán csak számító gonosztevő, akinek nem tiszták a szándékai.
Magyarul – ebből logikusan következik –, hogy ha Magyarországon csupa okos és becsületes ember élne, akkor mindenki mindenben 100 százalékban Orbán Viktorral értene egyet.
Azt ugyanis, hogy valaki esetleg elmebaj, gonosz hátsó szándék és külföldi zsold nélkül is egyszerűen mást gondol, mint a kormány(fő), a kormányzati kommunikációban jellemzően egész egyszerűen számításba sem veszik.
Ebbe belegondolni nagyon durva. Az egy dolog, hogy Orbán Viktor sok ügyben a “mindenki hülye rajtam kívül” álláspontot foglalja el, hiszen ettől önmagában még igaza is lehet. Ahogyan az ellenzék kampányfinanszírozása valóban sok kérdést felvet, még ha a CÖF is a legutolsó szereplő, aki ezeket joggal felteheti. De szabadjon már mást gondolni anélkül, hogy idiótának vagy lefizetett gazembernek lenne titulálva mindenki!
Szabadjon már azt gondolni, hogy az orosz imperializmus rossz, nem csak Európa érdekeivel megy szembe, de morálisan is gonosz! Szabadjon már azt gondolni, amit egyébként Nyugaton elég sokan gondolnak, hogy egy ország honvédő háborúját fegyverekkel támogatni morálisan helyes dolog! Szabadjon már elutasítani Orbán Viktor Ukrajnával kapcsolatos végtelenül amorális, cinikus és nihilista álláspontját, amely nagyjából arról szól, hogy ne segítsünk semmit, ha elvesztik a háborút és elcsatolják tőlük a fél országot, akkor meg széttárjuk a karunkat, hogy ez nem a mi ügyünk! Ahogyan Rácz András fogalmazott korábban: amiről Orbán beszél, az a tömegsír békéje. Arról nem is beszélve, hogy Ukrajna az eddig megszerzett katonai tapasztalatával és fegyverzetével elég valószínűtlen, hogy egy rájuk erőltetett, előnytelen béke után később ne akarná visszaszerezni a területeit, szóval az sem világos, az ilyen békét miért gondolja bárki tartósnak. És miért bízik bárki abban, hogy Putyin megáll Ukrajnánál?
Ahogyan szabadjon már elutasítani azt a homofób őrjöngést, hogy ha a diákok értesülnek arról, hogy léteznek melegek, nem kell őket utálni – és ha esetleg otthon ettől ellenkező dolgokat hallanak, azt nem kell túlzottan komolyan venni –, akkor összeomlik a nyugati civilizáció. Migrációs ügyben szerintem olyannyira Stockholm-szindrómás már mindenki, hogy nem nagyon mer senki különbözni, de azért annyit talán itt is jó lenne elmondani, hogy egy használható és humánus menekültkérelmi elbírálás jó lenne.
És akkor itt van a legfrissebb eset: a baloldalisággal és liberalizmussal nem igazán vádolható, korábban melegek kivégzésén örvendező Bencsik Andrást például Rákay Philip rögtön lejúdásozta, mert hazafias kötelezettségének eleget téve megnézte a Petőfi-filmet, csak éppen nem tetszett neki és a lapjában eléggé lehúzta. Ízlelgessük ezt! Aki a körön belül fogalmaz meg ellenvéleményt, az nem idióta/gonosz/zsoldos, hanem áruló.
Az ellenvélemény árulás.
Ez egyrészt a kontraszelekció melegágya, nyilván ezt látjuk is megannyi helyen. Másrészt ez a legegészségtelenebb, a minimális önreflexióra is képtelen politikai klímát jelzi.
Több mint egy évtized kábé teljhatalom után ha nem is nagyvonalúságból, csak puszta logikából lehetne annyi a dicsőséges nagyurakban, hogy érdemes lehet meghallgatni esetleg az ellenvéleményeket. Normális liberális demokráciában azért, mert hiszünk a szólásszabadságban, maximum nem értünk egyet a másikkal, de nem vitatjuk el a jogát a beszédhez és azt sem, hogy ő őszintén gondolhatja azt, amit. Nyilván erről szó nincs, de tényleg, legalább elemi érdekből, több szem többet lát alapon, legalább körön belülről fontolnák meg a kritikát. Mi van, ha igaz. Esetleg, véletlenül.
De persze értem én, ez nem erről szól. Ez arról szól, hogy nem lehet igaza. Az elbábozott tökéletességbe és nemzeti nagyságba nem fér bele, hogy a nemzeti ünnepünkről filmet forgató barátunk egyszerűen elszúrja és ehhez elszórja a rá kapott temérdek pénzt. Ahogyan az sem, hogy az az ellenzéki politikus, független civil, autonóm publicista, aki mást mond, mint a központi csapásirány, az ugyanúgy a nemzet része és ugyanúgy autentikus véleménye van, csak az történetesen más. Hiszen akkor kiderülne, hogy a nemzet színesebb, heterogénebb, mint az a csoport, akit Orbán Viktor “mi, magyarok”-ként elvileg képvisel.
Akkor viszont a nemzet másképp gondolkodó, más véleményen lévő részeivel esetleg szóba kéne állni. Vagy hát szóba kellett volna állni mondjuk az elmúlt évtizedben.
Kiderülhet, hogy az elmúlt évtized nagyívű, a nemzet nevében keretezett átalakításai bizony legfeljebb a nemzet egy részének az akaratát, ízlésvilágát csatornázták be. És akkor lehet, hogy nem is olyan tökéletesek. Ahogyan a hatalom maga sem az, ha ezt nem tudta vagy nem óhajtotta belátni. Innentől kezdve pedig már visszamenőlegesen el kéne ismerni, hogy hibáztak, de nem csak apróságokban, hanem rendszerszinten.
A beszűkítő, rengeteg embert kirekesztő nemzetkép ugyanis mindennek az alapja, döntéseik ebből indulnak ki és ezzel igyekeznek azoknak legitimációt adni. Ezt pedig pár év után is fájdalmas lenne beismerni, ennyi idő után pedig már szinte lehetetlen, olyan mértékű disszonanciához vezetne. Marad inkább az idiótázása, ügynöközése, alávalózása és árulózása bárkinek, aki mást mond. Persze ezek az emberek nem idióták és feltételezem, hogy többé-kevésbé nem is szociopaták, inkább csak úgy gondolják, szerintem abszolút amorálisan, hogy bizonyos célok nagyon sok eszközt szentesítenek.
Viszont ez azt is jelenti, hogy mindezzel, amit leírtam, elsősorban nem nekünk hazudnak, hanem önmaguknak.
Saját disszonanciájukat igyekezhetnek ezzel feloldani, ami azonban előbb-vagy utóbb azért utat szokott törni magának. Egy darabig persze elfedi a hangosabb árulózás, de egy ponton túl talán, csak talán lesz egy-két ember, aki visszagondolva saját korábbi tevékenységére, ki meri mondani: nem kellett volna minden ellenvéleményre ügynöközéssel reagálni. El kellett volna fogadni, hogy egyszerűen vannak emberek, akik ugyanúgy a nemzethez tartoznak, csak éppen másképpen gondolkodnak. És ha egyszer eljutunk idáig, akkor ebből talán az is következhet, hogy az úgynevezett demokráciát próbáljuk meg visszaépíteni egy beszélgető rendszerré. De talán túlzottan is idealista vagyok.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik, meghívhatsz pár jó búzasörre.