Gyűlölt árak, terhelt gyerekek, túlzó VPN-ek (Kontentajánló #1)
Cikkek, videók, podcastek, programok.
Amióta elindítottam a Substackem, dilemmázom, hogy blogként vagy hírlevélként hirdessem azt. Végül azért döntöttem utóbbi mellett, mert a blog szó idehaza mintha kicsit le lenne már sajnálva, közben azonban a hírlevél klasszikus formai elemeit egyelőre nem igazán vette magára, amit itt művelek. Ezen alapvetően nem is tervezek változtatni, ám egy klasszikusan hírlevél-szerű elemet átemelnék, egészen konkrétan a Jövőkór nyomán azt, amikor innen-onnan különböző tartalmakat ajánlok. Cikkeket, videókat, podcasteket, sőt: most a végén még programokat is.
Az árakat gyűlöljük
Az amerikai libertárius lap, a Reason mesterséges intelligenciával felolvasott cikk-podcast sorozatának ez még egy tavaly decemberi epizódja. A húsz perces rész kiválóan – némi indokolatlanul hosszú gyorskajás bevezető után – körbejárja, miért önbecsapás mindenfajta állami árkorlátozás, milyen információkat ad át egy-egy termék ára, amelyet nem szeretünk tudomásul venni és hogy miért olyan népszerűek ezek az intézkedések annak ellenére, hogy rengeteg példa mutatja, hogy mindig meglesz a böjtjük.
A közösségi média csak a médium
A közösségi médiát szidni a legközhelyesebb sznob okosságdemózás, de Alice Cappelle francia (nyugi, angolul beszél) baloldali youtuber eszmefuttatása hálisten minden kapitalizmusfóbiája ellenére túl tud lendülni azon, hogy a csúnya cégek mindent tönkretesznek és eljut odáig, hogy ezek a platformok akármilyen károsak is tudnak lenni, a valóság komplexebb annál, mint hogy a közösségi média rossz, tiltsuk be és akkor minden jó lesz. Vagyis, hogy a közösségi oldalak nem önmagukban okozzák a fiatalok szorongását, inkább egy médium, amely közvetíti és felerősíti a meglévő társadalmi problémákat.
A Yale tanára kihívja a meritokráciát
Vélhetően sokakkal egyetemben én is Pető Péter 24.hu-s ajánlója után olvastam el Az érdem zsarnoksága című könyvet, amelyről azt gondolom, hogy bár izgalmas dolgokat feszeget, az eredetit meg kellett volna húzni úgy a kétharmadára, mert borzasztóan túlírt és akkor is elhinnénk, hogy sokan hivatkoznak ugyanarra a gondolatmenetre, ha a szerző nem idézné külön külön azt egy csomóaktól. Ehhez képest az Atlantic decemberi számában egy magazinhoz képest hosszú, de a könyvhöz képest távirati stílusban megírt szöveg szerzője ugyan nem megy bele a meritokrácia feszegetésének minden részébe, ám a végén még konkrét megoldásokat is kínál ahelyett, hogy akkor már az is jobb lenne, ha kisorsolnánk, ki jut be a Harvardra.
A VPN nem csodafegyver
A VPN hasznos, de viszonylag specifikus dolgokra. Például hasznos, ha a magyar streamingoldalakról a nyugati kínálat számottevő részét lehagyják azután, hogy a káeurópai gyártás nagy része ment a levesbe. De én is egyre inkább kellemetlen érzem magam, ahogy a különböző youtuberek videóiban a VPN-szolgáltatók szponzorációi fűt-fát ígérnek és szinte a biztonságos netezés alapkövetelményének adják el ezt az eszközt. Egy magyar tartalomkészítő snowboard-játék közben elmagyarázza, mire jó valójában a technológia.
Esélyt adni minden diáknak
A 444 podcastjében egy olyan program szervezőivel beszélgetnek, amely azokat az alulmotivált, leírt diákokat igyekszik iskolai keretek közt segíteni, akiket jellemzően nem oda vettek föl, ahová szerették volna és semmi kedvük nincs az egész tanuláshoz. Egyfelől nagyon megindító hallgatni, hogy mennyire egyszerű dolgok (odafigyelés, meghallgatás) mennyit érnek, mennyire sikeresen lehet motiválni fiatalokat, ha jól csinálják, másrészt elképesztően tanulságos, amikor arról beszélnek, hogy nekik meg kell tudni magyarázniuk a diákoknak, melyik foglalkozásnak miért van értelme. Na ja, ez a magyar közoktatás egyik legjelentősebb problémája is, csak nem igazán foglalkozik vele a többség.
Otthon lenni külföldön
Még a Népszava karácsony előtti mellékletében jelent meg ez az izgalmas elmélkedés az Európához való viszonyunkról. Egy idézet a szövegből: „Igazából mindenkinek, aki idegenkedik »Brüsszel« mesterkedéseitől és »diktátumaitól«, mint egy gyógyszert, felírnám az egyhavi bécsi tartózkodást. Szívja be ezt a szinte már álmos nyugalmat, jegyezze fel, hogy hány nyelv üti meg a fülét a villamoson, érintse meg az a nagyvonalúság, amely mindig az igazi szabadság fokmérője.”
Programajánlók
Kerekasztal a reklámszakmáról
Az Ügynökségi Népszámlálás hiánypótló felmérést készít, a hazai marketingesek durván fele kitölti, hogy milyenek a bérek, a munkakörülmények, az utánpótlás, kinek nem dolgoznának és így tovább. Erről moderálok egy beszélgetést január 28-án, kedd este a Turbinában a két alapítóval és két másik tapasztalt szakmabelivel. Facebook-esemény itt, további infók pedig itt.
Újra vitaklubozunk!
A mobiltiltásos írásomban már emlegettem azt a budapesti vitaklubot, amelyben én is részt veszek. Itt moderált, de azért informálisabb jellegű beszélgetéseket kell elképzelni, jellemzően egy kávézóban és hasonló helyeken. Az új évtől újra rendszeresen várhatók ilyen beszélgetések, akit érdekel az ilyesmi, várjuk a csoportban, ahová mindig ki szoktak kerülni az események.
"Igazából mindenkinek, aki idegenkedik »Brüsszel« mesterkedéseitől és »diktátumaitól«, mint egy gyógyszert, felírnám az egyhavi bécsi tartózkodást. Szívja be ezt a szinte már álmos nyugalmat, jegyezze fel, hogy hány nyelv üti meg a fülét a villamoson, érintse meg az a nagyvonalúság, amely mindig az igazi szabadság fokmérője.”
Klasszik európaiaskodó mázzal leöntött provinciális magyar ballib szöveg. Amit az idézetben ír, az megvan Pécsen is. Sőt, itt a horvátoknak kisebbségi jogai, óvodája, iskolája, hovatovább színháza is van, nem mint Bécsben, ahol kínosan ügyelnek arra, hogy csak a burgenlandi horvátokat ismerjék el kisebbségnek, és őket is csak Burgenlandban. Ha már az ostoba Népszava meg az európaiságról való provinciális expatprédikációja a téma :D Inkább ezt ajánlom helyette a cikk utolsó gondolatívének megfelelően: https://www.gemist.hu/p/ez-nem-egy-dicshimnusz-az-eu-rol