A kiebrudalói hátán visszaavászkodó Uber és a kapitalizmus rossz arca
A taxizás nem létszükséglet, szóval abcúg hatósági árak, legyen végre árverseny Budapesten is!
Sokan félreértik, ha valaki hozzám hasonlóan piacpártinak mondja magát. Azt képzelik, az ilyen Jeff Bezos oltárt tart otthon, Elon Muskhoz imádkozik, hogy mentse meg a jövőnket, esetleg Hernádi Zsoltról zeng dicshimnuszokat minden benzinkutas hotdog elfogyasztása után. Ahogyan demokráciapártiként a demokrácia szereplőivel, úgy piacpártiként a piaci szereplőkkel szemben is bőven vannak kritikáim. Egyéni szinten is egyes konkrét szolgáltatások ár-érték arányával és társadalmi léptékben is. Abszolút jogos és indokolt megkérdőjelezni, mennyire felelősen bánik egy-egy nagyvállalat az erőforrásokkal, a dolgozókkal, vagy éppen a szóval a kommunikációja során. Ahogy persze a kicsik is, de nyilván az ő hatásuk a nagyok töredéke.
Az én fogalmaim szerinti piacpártiság a verseny pártolását jelenti.
Főleg a lobbival szemben. Egyfelől igaz, hogy sok cég hajlamos kinyírni a konkurenciát mondjuk startupok megvásárlásával és megfojtásával. Így a trösztellenes törvényeknek és intézkedéseknek nagyon is van helye a piacon, az pedig közbotrány, hogy hazánkban Orbán Viktor aláírása felülírja a komplett Gazdasági Versenyhivatalt. Ugyanakkor a jog és az állami beavatkozás kétélű fegyver. Itt jön be a képbe a lobbik szerepe, nem ritka ugyanis, hogy a törvényi szigorítást ágazati lobbik alig leplezett módon a jobb és rájuk nézve veszélyes konkurencia kiszorítására igyekeznek használni és sajnos olykor sikerrel is járnak. Ez történt a gyógyszerek házhozszállításának a megfojtásakor és akkor, amikor a taxisok kiszorították az Ubert Budapestről.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a taxisoknak is volt igazsága. Na nem az, hogy az Uberhez nem lehet betelefonálni, hanem hogy ezt tőlük viszont elvárják. Valóban tisztességtelen versenyelőny, hogy míg a taxisok előtt sorjáznak a kötelezően teljesítendő hatósági elvárások, az egyszeri Uber-sofőrnek ezeket nem kell megugrania, így olcsóbb és rugalmasabb lehet. De ez nem azt jelenti, hogy akkor üldözzük el azzal, hogy ezt a szabályrengeteget rájuk nézve is mind kötelezővé tesszük. Inkább lazítsunk rajta a taxisok számára is!
Az első és legfontosabb: abcúg hatósági árak!
Mindig nagyon rossz emlékű volt, amikor a Közlönyben jelenik meg, mit mennyiért lehet adni és jellemzően nem is úgy sült el, ahogyan ígérték, de az alapvető élelmiszereknél legalább meg lehet azzal indokolni, hogy itt emberek létszükségletéről van szó. Na, a taxizás nem az. Ez egy prémium szolgáltatás, ami nélkül tökéletesen lehet létezni bármelyik nagyvárosban. Ugyanakkor igen kényelmes tud lenni sok helyzetben. Legyen tehát árverseny, legyenek diszkont taxik olcsóbban az átlagnál és legyenek extra kényelmet, nagyobb autót, Teslát, mit tudom én, mit kínálók, drágábban. Én érzem magamat kellemetlenül, hogy ezt le kell írni.
Szegeden például 2022 májusában szüntették meg a hatósági áras taxizást és nemigen hallottam azóta elszabadult hiénákról. Hiszen szigszalag egyest bármekkora árcímke elé oda lehet ragasztani, a seftelőket aligha hatja meg a hatósági tarifa. Amúgy sem gondolom, hogy pár tucat tisztességtelen taxis miatt indokolt lenne megfojtani az árversenyt a fővárosban. A taxislobbi arca ennek kapcsán úgy érvelt, hogy a szegedi kisebb piac. Na és? Nagy piac, nagy verseny, hajrá! A világ vicce, hogy a taxisoknak egy árbizottságnál kell kuncsorogniuk rendszeresen az emelésért.
Ha ezzel megvagyunk, a következő kérdés: mégis minek kötelező sárgára festeni a kocsit? Engedjük már el ezt a kínos New York-komplexust! Szegeden is színesek a taxik, már gyerekkoromban is azok voltak és meglepne, ha ez nagyban rontotta volna bárki utazási élményét. Persze ettől még kötelező elemeket írjanak elő egészen nyugodtan, mint a kiragasztandó árcímke és a szabadjelző. Hiszek a reptéri alkalmazottakban, hogy ezzel is el tudják magyarázni a turistáknak, melyik autóba szálljanak be.
Ha már itt tartunk, apróság, tudom, de lehessen már a taxi oldalán hirdetni! A tömegközlekedési járműveknek is van reklám az oldalán és – ismét csak szeretett dél-alföldi szülővárosom bődületes vadnyugatára tudok hivatkozni – a szegedi taxik oldalán is. Csak azért említem meg ezt is, mert amikor egy fővárosi jármű oldalán reklámot látok, mindig az jut eszembe, talán ennyivel később hallgathatjuk ismét azt, hogy mennyi pénz hiányzik a BKK-ból. Az olyan, alapvetően alkalmazáson keresztül futó cégeknek, mint a Bolt, pedig teljesen felesleges előírni, hogy legyen telefonos diszpécserük. Majd azok a cégek, amik az idősebb generációt célozzák meg, működtetik azt saját akaratukból. Ha a műszaki és minden rendben van, akkor szerintem autók előírt fiatalságát is át lehetne gondolni, ha már a járvány alatt lehetett ebben is kivételt tenni. És akkor az adminisztrációról nem is beszéltünk.
Ám a taxisok nem ilyen irányú követelésekkel álltak elő nyolc éve. Az őket szorongató szabályok terhe mellett egészen a közelmúltig úgy tűnt, az Uber nem akar a budapesti piacon maradni. Pedig a fogyasztóknak mindig a lehető legnagyobb verseny a legjobb. Ilyenkor a különböző cégek ölre mennek azért, hogy minket a lehető legjobban kiszolgálhassanak. Elég csak megnézni, a két nagy kajafutár app rivalizálásának eredményeképpen milyen irreálisan olcsón lehetett és lehet rendelni bizonyos kuponokkal. Az erős verseny remek dolog tehát nekünk. De a cégeknek hosszú távon költséges, fárasztó és kockázatos. Így az ő szemszögükből érthető, hogy a szereplők egy része inkább politikusokat ken meg a konkurenciát nehéz helyzetbe hozó szigorításokért.
Mások pedig nem önérzeteskednek és kiegyeznek egykori kiszorítóik egyikével, hogy aztán az ő hátán avászkodjanak vissza a piacra.
Ezt tette most az Uber is. A Főtaxi vezérigazgatója 2016-ban még arról értekezett az Indexnek adott interjújában, hogy ha elvennék az uberesek autóját, az hatna. Ma ezzel a céggel összefogva tér vissza az Uber Budapestre. De nagyjából úgy, mintha idehaza úgy lenne YouTube, hogy azon csak kábelcsatornákat lehet nézni, a Telekom-alapcsomag árán. Hiszen a Főtaxi leányvállalata fog az Uber alkalmazáson keresztül szolgáltatni, árban pedig nem tudnak a többiek alá ígérni, hiszen az ugyebár hatósági.
Nyilván az Uber-app jobb, mint a cég sajátja, de nem is ez a lényeg. Hanem ahogyan a közlemény írja, az Uber alkalmazást 2023-ban majdnem 100 000 alkalommal nyitották meg Budapesten annak ellenére, hogy a szolgáltatás nem is volt elérhető a városban. A Bolt appot is a turisták egy része azért nyitja meg – túl azon, hogy azt ismeri és azt dobja fel a Google Térkép –, mert az más országokban fuvarmegosztó, így jó eséllyel nincs tisztában azzal, hogy épp hatósági áras taxit rendel.
Persze önmagában örömteli, amikor már nem táblával várnak valakit a reptéren, hanem a telefonomon tudom követni az autót, ahogyan azt megteszi a Bolt és ezután meg fogja tenni a Főtaxi-leányt kiközvetítő Uber is. Nem mondom tehát, hogy ennek semmi hozzáadott értéke nincs. De úgy vélem, ez önmagában kevés lenne, elvégre a saját appot is tovább lehet fejleszteni, nem olyan nagy ördöngösség az. Inkább az lehet a deal mögött, hogy egy ilyen potenciált nem akarnak parlagon hagyni.
Kicsit olyan ez, mint amikor már nem használt Facebook-oldalakat esemény-promócióra, lelakott és kidobott domaineket pedig linképítésre használnak.
A hagyományos taxitársaságnak szép trófea a legyőzött Uber holttestét cégérnek felhasználni, a nagy amerikai cég pedig úgy tűnik, lehajol az apróért. Ha a turista Ubert akar, megkapja, még ha a végeredmény igen messze is áll attól az alternatív szolgáltatástól, a hagyományos taxisvilág kihívójától, amiért az egész anno elindult. Amit itt látni fogunk, az a piaci verseny elbábozása lesz – mondjuk ez idehaza nem ismeretlen mutatvány.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik a tartalom, meghívhatsz pár jó búzasörre.
Persze az Uber is bőven megérdemli a kritikát, amikor tudatosan minimum jogi szürke zónákban terjeszkedtek. De ez a sztori ezzel együtt is jól mutatja a kapitalizmus kétarcúságát. Vannak, akik a valódi versenyért kardoskodnak és abban igyekeznek diadalmaskodni és vannak, akik kiszorítják a konkurenciát, amely néha utána összeáll velük. Bár a kapitalizmust minden rossz origójának beállítani igyekvő szélsőbalosok szemében összemosódhat mindenki, aki a piacot nem kizárólag sátáni ármányként emlegeti,
fontos e kettőt jól elkülöníteni.